István-lápa takarítás, 2002. nov. 8-10.

Annyian kutatták már István-lápát (többek között a mi csoportunknak is sokszor volt köze hozzá: ástunk, mértünk, kötélpályát/függőhidat cseréltünk) ... de ezek az akciók jó esetben is mindig csak azzal zárultak, hogy a barlangban levő, de "trogloxén" anyagok mennyisége nem nőtt ... s nem minden akció volt jó eset ;-) ... szóval ennek a folyamatnak 1x meg kellett fordulnia!

Legyen ez itt alább ennek a moccanásnak a megörökítése három szemszögből is: emócionálisan, leíróan és hivatalosan.

"Kakukk!
Tegnap megigertem a Csabanak, hogy ma irok egy levelet a hetvegerol, vagyis azoknak a gondolatoknak a sorarol, amik felmerulnek az emberben a szorultabb helyzetekben. Mondjuk akkor amikor ket 10 kilos tusko sikamlos tarsasagaban egy szukulet annyira megszukul, hogy az emberben "szerves" reszenek erzi magat a barlangnak.... de nem a jaratnak..., es ugy tunik egy elektronagyuval sem lehetne plusz reszecsket beloni koze es a fal koze... Vagy ott is feszul ahol se csont sem izom nincsen, de mellenek visszacsuszott tusko ami elszoritja a tudejet az egyetlen dolog ami mozog...
De azt hiszem az ezekben az esetekben bennem megfogalmazott mondatok nem igazan publikusak. Szoval a felszinen azert igyekeztem kart tenni a faanyagban es a letrakban amit folcigoltem, csak hogy fajjon nekik is...
Mindennek ellenere azert szultem a sajat szamomra nehany tanulsagot.
Eloszor is. Eddig ez volt a legjobb barlangtura amin reszt vettem, mert azt ereztem hogy amit csinalok, attol nem csak meghalok, hanem valami epul, tisztul, atalakul, es nem a karara. Mert valamiert ezt a takaritast is alkoto munkanak ereztem. Es mert ebbol lehet teszem azt kotelet venni.
Masodszor. Minden tiszteletem azoke akik nalam nagyobb sulyokat melyebbrol folgebesztenek... lasd mentoszolgalat, raadasul ok nem is szidhatjak es rugdoshatjak a beteget, pedig biztos vagyok benne, hogy neha jol esne nekik is. De ez vonatkozik a hetvegi tarsasag minden tagjara.
Harmadszor. Aki innettol nem becsuli meg szazszor jobban a kozos cuccot, mint a sajatjat, abban ugyan nem tudok kart tenni, de sujtsa atkom es megvetesem.

csako
r"

Létrákok , kábelok és farönkök sorakozó! ... valami ilyen hangozhat el lent szép halkan István-lápa aknarendszerében, mikor péntek este érkezés és sátorverés után Laca kinyitja azt a böszme nehéz ajtót ... vele együtt Atyu, Robi s én mászunk le szemrevételezni, h mi is vár ránk másnap ... aztán megjön az étvágyunk, s a sikeren, h a létrákat szét tudjuk csavarozni (fűrészelés helyett) pár darabot s egy kevés kábelt is kihozunk ... kint felszíni ügyeletünk (Enikő), a közben megjött másik autó legénysége (Csaba, Szemi, Gellért, Pac) és nem uccsósorban lobogó tábortűz vár minket a havas erdőben ... egy kis közösségi élet, el is fogyik a 2 liter Vesztergombi féle Kékfrankos!, majd eldőlünk (páran már nagyon ... persze kialvatlanság okán) ...
reggel verőfényes napsütés, nem kéne ma inkább kirándulni? ... Atyuka a fegfrissebb (pech, h én egy sátorban alszom vele ;-)), ők Csabával és Szemivel rontanak be elsőnek, az ifjú titánok szintén hármasban rombolnak le a létrákért, mi Paccal a telefonkábel sziszifuszinak tűnő kiszedését vállaljuk, meg ha már arra vagyunk akkor "mellékesen" a fehér kábelt is próbáljuk majd kiszabadítani ... lefele, szembemenet Laccéknak még segítünk egy szakaszon feljebbadogatni a létrákat, aztán tovább, s igyexünk megjegyezni, h felfele mit hol kell majd összeszedni (itt egy kesztyű, ott egy szögvas...) ... aknarendszer alja: eszméletlen mennyiségű vastag fehér kábel heverészik ottan ... hagyjuk ;-) ... nekiesek kombináltfogóval leszedni az aknarendszerbe behúzott darab végéről a tömszelence nagy bumszliját, h lehessen felfele kihúzni ... hát nagyot lendít az ember munkáján, ha megfelelő eszköze van - ez most nem az!, mivel levágni nem tudom, próbálom karvaly módjára lecsipegetni a vezetéket körbe-körbe, majd csak elfogy, s ott tudom hagyni az akadályozó darabot ... Pac közben elindul a telefonmadzaggal felfele, én meg húzom felfele a kábelt ... egész addig eccerű, amíg nem érjük el a toldást (itt is egy bumszli, fele a kihuzandónak, előző tapasztalatok alapján rajtamarad ;-)), mert innen kezdve két helyre kell mindig depózni (h ne legyen gubanc) ... aztán elérjük a végét :), de szörnyű pillanat, amikor bebegeljük (picit ugrálok rajta, h beférjen ;-)), s megemelem, h mivel kell majd kimennem :(, de ez van ... egészen élmény, ha meg lehet állni, s letenni a bag-et, h telefonkábelt bontsunk ... innen kezdve már minden Pac bag-jébe kerül ... már a felső kétharmadnál egy adag hágcsómaradék vasat látván hátraszólok neki, h ezeket már ne rakja el, de nem hallja meg ... én meg amikor legközelebb megemelem a bag-jét a megdöbbenéstől vezérelve egy b* meg kíséretében közlöm vele, h neki nem kéne ennyit! ... de most már ez van :( ... velünk szemben Csaba+Szemi, majd hamarost Atyu+Gellért távoznak a mélyebb régiókba újabb fordulóért ... hallótávolságba kerülök Robihoz, aki elkezd "fenyegetni", h ne közelítsem meg, ha kedves az életem ... aztán Lacával meg vele kedélyes diskurzusba fogunk, h ki kivel cseréljen cipelendőt, de aztán ez nem történik meg (kint a mérlegelésnél nagyjából egál jön ki) ... mi Paccal lassulunk (vajon miért?) ... engem a természet hívó szava ösztönöz, s enyhe bűntudattal otthagyom, h majd visszajövök érte ... csúnyákat gondolok a bejárati szűkületekben, 25+ kg húz visszafelé ... kiérek, közben beborult ... vissza Pacért (ígéret szép szó...), az átvett bag (sajnos az én magántulajdonom!) a bejárati szűkületben megadja magát, s elengedi a fülét :(, de ezen is úrrá leszünk, s kiérünk ... Robi marad felszíni ügyeletnek, Enikővel és Laccal mi négyen pakolunk, Pac még megörökíti, h miket hoztunk addig ki (szép Qpac!), s az éppen kezdődő szemerkélésben hazafelé fordítjuk a Citroen orrát ... nem marad bennünk sok irigység az ottmaradókkal szemben, tisztán látjuk, h vasárnap sem fognak túrázni! ;-) © AK 2002

A tényeket is közlendő álljon itt Egri Csabi levele Ferenczy Gergő irányába:
"A szerződés minden részét maradéktalanul teljesítettük, sőt azt hiszem többet is. 3 napot dolgoztunk, mivel voltak akik már pénteken leereszkedtek az aknákat beszerelni, illetve a létrákat szétszerelni. 9 fő vett részt a megmozduláson, és összesen kb. 40-szer szálltunk le a mélybe.
Kihoztunk 12 létrát, 13 köteg kábelt, kb. 15 farönköt, és több bagnyi szemetet, amibe régi hágcsók, hágcsódarabok, létrafokok, vasúti sinek telefondrótok...stb voltak.
Az aknákból a bent lévő két vastag kábelt, és a telefondrótot végig kiszereltük, és a Nyugati ág bivakjából, a "Szaróterembol" és a K-i tábor teremből az ott már összeszedett kábelekkel együtt kihordtuk.
A régi korhadt fatönkök kiszállítása volt a legnagyobb feladat, de a kábelek cipelésekor is visszasírtuk a létrákat, aminek volt jó fogása, és a súlya alatt sem szartuk össze magunkat.
Szóval kemény volt. Azt hiszem annyit még sohasem izzadtam, mint ezen a hétvégén."