Festicorde Barlangásztalálkozó és verseny, Franciaország, 2003. május 30-31.

- Ezerötszáz kilométert utaztak a srácok, hogy indulhassanak, szurkoljatok nekik! - kiabálja Pierre, persze franciául, stopperrel a kezében, de a közönséget nem nagyon kell bíztatni, lelkesítő hajrázásuk ott visszhangzik a tarkómban, mikor csukafejest ugrok a raklapokból ácsolt műbarlang bejáratába. Egyből lapítóval kezdődik, majd egy éles S-kanyar - ajj, ezt szűkre szabták -, lebújás, ismét szűkület, a sarkamban tekergő Viktor nagyot taszít a beakadt begen, kösz, ez jól jött, újból kanyar, nem is tudtam, hogy visszafelé is hajlik a térdem, fölkúszok, ketyegnek az értékes másodpercek, de ne szakítsd szét magad, maradjon szufla a végére is, most jön a szifon, nagy levegő, alámerülök - a pillepalackokkal feltöltött "tóba", ki a túloldalt, kirántom a beget, Viktor feje robban ki műanyagüvegek közül, francia ordítozás, ütemesen verik az ácsolatot, vízzel locsolnak, már görnyedek is bele a következő mellszorítóba, csak kapjak levegőt...

Franciaországban vagyunk, Ardeche megyében, a Rhone völgye mentén, Montelimar várostól nem messze, barátságosan hullámzó középhegység peremén. A Festicorde rendezvényre és barlangászversenyre kaptunk meghívást. Németh Viktorral ketten képviseljük a magyar színeket, Andi és Frédi, valamint a Franciaországban élő Marek Edit és kedvese a hazai szurkolótábor.
A helyszín elbűvölő. Jobbra lepusztulóban lévő, ódon hangulatot lehelő középkori vár kúszik föl a meredek hegyoldalra, a szűk utcácskák és az omladozó, mohalepte falak között sétálva ma is lakott épületekre, de még egy működő kápolnára is találunk. Balról délceg sziklafal - ezt pókhálózza be a verseny-kötélpálya - szegélyezi a völgyet, mely egy sziklakatlanban végződik, és apró patak csorog ki belőle. Ez utóbbi természetesen tele van viháncoló barlangász-csemetékkel. It's a magic place - mondja büszkén az egyik vendéglátónk.

Bár a barlangászat nem versenysport, Magyarországon a barlangi versenyzésnek évtizedes hagyományai vannak. Minden évben három vándorkupa cserél gazdát. A komoly és fárasztó futamok mellett barlangversenyek elsősorban baráti találkozók, egész hétvégés összejövetelek, így a versenyt mindig átszövi a humor.
A barlangászat tartalmaz olyan elemeket, melyek időben jól mérhetőek, és ezek alkotják a barlangversenyek részfeladatait. A barlangászverseny gerincét időmérő futamok adják, melyek két alapszituációra épülnek. Az egyik feladattípus során az általános barlangi terep nehézségeit kell leküzdeni a kijelölt barlangszakaszon. Amolyan futóversenyre gondolhatunk, melyet szűkületek, nehezebb mászások tarkítanak, és esetenként a tájékozódásra is figyelmet kell fordítani.
A másik feladatcsoport a függőleges barlangok bejárását lehetővé tevő kötéltechnikára épül. A barlangi aknákba rögzített köteleken ereszkedünk le, és a beülőhevederhez csatlakoztatott mászógépek segítségével kapaszkodunk ki belőlük. A járókelő a sokhelyütt feltűnő ipari alpinisták kötélmászási módszereit megfigyelve alkothat képet erről. A versenyfeladat abban áll, hogy bonyolult, kötélhidakat, le-fel mászásokat tartalmazó kötélpályán minél hamarabb végighaladjon a versenyző, illetve szimulált barlangi problémahelyzetet oldjon meg közben.
A tavasz első barlangász-összejövetele, a Hágó kupa komolyabb technikai verseny, a nyár eleji országos barlangásztalálkozón megrendezésre kerülő Lubens Kupa patinás, hagyományos rendezvény. Az őszi Lakatos Kupa teljesítménytúra jellegű, a cél egy nap alatt egy terület minél több barlangjának bejárása.

Nem minden országban alakul ki versenyszerű barlangászat, de a magyarok különösen eredményesek nemzetközi megmérettetéseken. 93-ban a spanyolországi Hegyi Olimpián negyedik lett a magyar páros, tavaly Szlovákiából hoztuk el az első helyeket.

Izmos, szálkás legények könyöklik körül a sörsátor pultját. Karakteres francia arcukról lerí, hogy barlangászok, szilaj izmaikat látva azonnal nyilvánvaló, hogy ezen a versenyen nem bagóért osztogatják majd a babérokat. Mint nálunk egy hasonló rendezvényen, az érdeklődők között itt is képviselteti magát az összes generáció.
Pénteken zajlottak az előfutamok, melynek részidői alapján állapították meg az indulás sorrendjét, a versenyt szombatra írták ki. Tizenhat két fős csapat indult, a francia barlangászat színe-virága.

A verseny délelőttjén a közeli Ardeche folyóba menekülünk a tűző nap heve elől, és kenuzással melegítjük be izmainkat. Aztán maillon tekeredik, karabiner csattan, szikszalag a jumár biztosítópöckére - lassú, kimért mozdulatokkal aggatom magamra a slószt, imádom ezt az érzést, a dzsihád előtti pillanatokat, vadul kúszik szét az adrenalin a véráramomban, megbizsergeti a tagjaimat, pulzusom elmélyül, és leesik, felspannolt íjnak érzem magam, és pöccre indulok.
Ugyancsak szorosra kell húznunk a gatyamadzagot - illetve a beülőket -, mert a ránk váró húszperces hajrá során erőfeszítéseink bőven átcsapnak majd az anaerob tartományba.

A pálya első része a bevezetőben leírt műbarlang teljesítése. A szervezők öt napig építették, vagy 300 raklap felhasználásával, és amellett, hogy keményen szivatós barlangászfeladatot jelent, a nézősereg testközelből figyelheti a versenyzők kúszás-mászását. Ezt a szakaszt csapatonként egy beggel kell teljesíteni, de utána a stopper nem áll le, levegő után kapkodva iszkiri föl a meredek, bozótos hegyoldalon, a kötélpálya kezdetéig. Ahogyan Viktorral taktikusan megbeszéltük, hogy itt kicsit lassabban rohanunk, és közben kipihenjük az előző szakasz fáradalmait. A kötélpálya hosszú mászások és ereszkedések megerőltető sorozata a lélegzetelállító panorámájú sziklafalon, kurta hidakkal, sok-sok átszereléssel. Aki az utolsó rövid kötélhidakat a plafonáthajlásba nittelte, az nyilván arra volt kíváncsi, marad-e annyi kaki a versenyzőkben, hogy egy ilyen pálya végén egy kézzel húzódzkodva majomkodjanak. A célegyenes rendkívül élvezetes - 50 méter hosszú, ferde, feszes kötélhídon szupermenként suhanva vágódunk be a lent szurkoló nézőközönség közé.
A futamunkat végigkísérő szurkolás egyre hangosabbá válik, ahogyan a pálya vége fellé közeledünk, és dörgő ovációba csap át, mikor Viktor is becsapódik a céltáblába. Többen gratulálnak, de a franciából egy mukkot sem értek, angolra meg nem fordít senki - el is kerekedik a szemem, mikor jónéhány perccel később meglátom az eredménytáblát... megnyertük a versenyt!

Vendéglátóink őszintén örülnek nekünk, és győzelmünknek is. De ilyen régimódi, elavult technikával hogy tudtatok ilyen gyorsan haladni! - csóválják a fejüket.

Délután furcsa lények, jokik érkeznek a táborba. Bő két méter magas, szőrös teremtmények, apró szarvak keretezik ráncos, marcona ábrázatukat. A bokrok leveleit majszolva négy hosszú lábukon himbálózva járkálnak fel-alá. A joki a jak és a jeti keveréke, kínai expedíciójuk során szerezték be őket a srácok. Idomárjuk több-kevesebb sikerrel mindenféle mutatványokat próbál végeztetni velük, de a jokik inkább egymást bosszantják, vagy az őket hergelő kisgyerekekre acsarkodnak.

De ezzel még nem ér véget a parádé. Az est leszálltával egyre több vendég érkezik a környékről. A szervező csoport a barlangászat alapvető elemeit - a fény, az árnyék, a kő, a víz, a sziklafal, a kötéltechnika - felhasználó nagyszabású performance előadásával lepi meg a közönséget.
A sötét, bonyolult kötélrendszerek behálózta sziklakatlan a La Secret (A titok) színpada.
A varázsló bűvös főzetet itat a szereplőkkel, fölhangzik a zene, és csodálatos dolgok veszik kezdetüket. Apró alakok suhannak fölöttünk, zsonglőrök mutatványait vetíti ki sejtelmesen a sziklára a reflektorok fénye, koboldok lopakodnak fejjel lefelé a sziklafalon, kötélakrobaták mutatnak be légtáncot, a varázsló harminc méteresre növő árnyéka mozgatja a kis emberkéket a falon. A sötét háttérbe színes fényekkel kirajzolódó, lélegzetelállító mutatványok meglepett kiáltásokat csalnak elő a közönségből. Az előadás csúcspontján a sziklatáncosokat szétröpítve hatalmas vízesés robban ki a falból.
A színes maskarákba öltözött szereplőkben a délutáni versenyzőket ismerjük fel, és színdarabban felismerhető egy-két kötéltechnikai trükk és újítás forrása is.

A program számunkra nem ér véget, francia és olasz kanyonokban lubickolva töltjük a hét további részét.

Francia barátainknak köszönjük a szervezéssel járó fáradtságokat, és a sok egyéb figyelmességet! Merci!

Eredmények

helyezés	csapat	barlangi szakasz ideje	összes idő
1.	HUN	3'30	18'36
2.	FR	3'30	19'25
3.	FR	3'10	19'36
4.	FR	3'50	21'06
5.	FR	4'11	29'30
6.	FR	4'20	29'35

(c) Leó