Sziklamászás az Alpokban, 2006. július 21 - 30.

1. Stüdlgrat

http://www.bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=459

Péntek este már a Luckner haus melletti parkolóban aluszkáltunk, másnap meg ügyesen felgyalogoltunk a Stüdlhütte fölé egy picivel, és sátrat vertünk a grat eleje mellé... bal oldalt. Elvileg tilos, de a hütte mellett is voltak sátrak, magyarul nem sokat törődtek vele... meg így nyertünk kb 150 méter szintet (kb 3100). Még ezen a napon elsétáltam a beszállásig a grat elejétől, megnéztem fentről a két oldalsó gleccsert, teljesen nyitottak voltak, és elalvás előtt úgy fájt a fejem, mint a múltkor az ErzHerzogban.

Vasnap reggel négykor kelés, ötkor indulás. A gleccser elején kicsit tököltünk... de aztán csak sikerült egy elfogadható bekötést abszolválnunk. Valamivel hamarabb másztunk föl a gerincre, mint kellett volna, így a früstückplatz-ig lett vagy 6-7 kötélhossz... és fél tízre értünk oda. Azt írták a kallerban, hogy ha a hüttétől a platz-ig nem sikerül három óra alatt, akkor forduljunk vissza. MAJOMSÁG. Onnét többet kell mászni, cserébe nem szakad ki minden második lépés az ember talpa alól. Másrészt végül is sokkal kevésbé parás az út, még akkor is, ha éppen magasabb, nehezebb, vagy kitettebb.

Kb. fél egyre értünk emlékeim szerint a csúcsra. Két csapat előzött meg minket, ami egy kicsit rosszul esett, mert nem gyorsabbak voltak, hanem agresszívebbek... valamint egy háromfős brigád mászott át rajtunk... illetve kerültek ki... de azok nem használtak biztosítást, ráadásul az egyik gyereknél volt egy három méteres bot. Gondolom vesztett a fogadáson, hogy túrabottal is megcsinálja, a két komája meg szolidált.

A csúcs öt perc alatt csak a miénk lett... kutya nem volt ott, viszont a lemászásnál őrület tolongás várt minket. Kiba jól jött a százas dupla kötél. Két csúszásból lent voltunk, és megelőztünk legalább 30 embert, akiket fentről biztosítottak lefelé, NEM TUDTAK KÖTÉLEN ERESZKEDNI.

Az ErzHerzogban őrület szarás következett, amitől szétrepedtek a falak, majd lenyomulás a klasszikus úton, gleccseren nem köttöttuk magunkat össze, mert nyitott volt (de én óvakodok a dolgok felszínétől).

Este alvás... ezen az estén is esett... másnap lecuccolás a hegyrol és indulás a Piz Badile-ra.

Tanulságok

• fel tudunk menni egy harmas úton
• a hegyre mindig kell ragtapaszt vinni
• elég kevesebb ruha is

2. Dimai Eötvös

http://www.bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=1115

Útközben kiderült, hogy elmegyünk a Dimai Eötvös mellett, ami jó bemelegítésnek tűnt. Könyebb egy fokozattal... alacsonyabb... A beszállás alatt vagy 300 méterrel egy ház parkolójában kecóztunk, ezen az estén felmásztunk a falhoz megnézni, mi is lesz másnap. Lackó a szétnyúzott vízhólyagjai miatt papucsban. Elég para volt... de nem olyan rossz az a vietnámi papucs. Séta le... evés, alvás... reggel eső... hétkor indulás fel.

A beszállás érdekes, csak standok vannak. De az első rizikós helyen pl. nincs is. Aztán lassan eltévedtünk. Volt olyan kötélhossz, amikor csak két köztes volt bent, ami nem tett jót a bátorságnak, viszont elkezdtünk erősen adrenalint kiválasztani a bőrünkön. Eltévedtünk véglegesen... bemásztunk abba, amit ki kellett volna kerülni, egy áthajlásban traviztunk... aztán leereszkedütnk.

Kb. 4-5 kötélhosszat mentünk föl. Annyira nem omlott, csak ritkásan lehetett biztosítani. Lemászás után még a párkányról néztük sokat a falat, leútban megtaláltuk a helyes standokat, memorizáltunk másnapra... rászartam a hegyre... a Lacc is. A legkitettebb rötyó volt az életemben.

Lefelé még egy jó nagy követ beszereltünk oroszba, és azon téptük magunkat, igen mókás volt... elhatároztuk, hogy nem megyünk a Piz Badilera, mert az tán ennél is keményebb... legyüttünk.

Este eső... rossz idő napokra előre nyugatról... menekülés a raxra.

Tanulságok

• nem tudunk tájékozódni
• nem tudunk mászni
• több odafigyelést követel a felkészülés
• edzeni kell

Este már félúton aludtunk a rax felé... másnap délután értünk oda.

3. Kopfgeldplatte

Ezt az utat mutattam a Lackónak, itt ment oda Atyu bokája, de mi csak az első kötélhosszatt 6/6+ gyűrtük... nem tudom, hogy mentem föl rajta a múlkor elsőre, mert most csak másodikra sikerült, de tök jó volt.

Tanulságok

• megy ez, csak lassan
• 6- bejárható, ha van biztosítás

4. Sonnenplatten

Ezt másztuk a múltkor az Istvánnal... gondoltam menni fog. Ment is. Egyszer majdnem lezúgtam egy hülyébb szakaszon, nuku köztes, illetve alattam 5-8 méterrel... és hármas szakasz volt, magyarul sok pattanással kecsegtetett.

Tanulságok

• ott is vigyázni kell, ahol nem is gondolnánk

5. Blechmauernverschneidung

Na jött a péntek. Reggelre összejárták a meztelencsigák Lackó fejét. Egyre büdösebb. Gondolom én is. Elhatározás született, hogy olyat csinálunk, amit még nem. Múlt évben megnéztük ezt a falat, aztán lesütött, riadt szemmel elszeleltünk, és vettünk gyorsan egy kallert, hogy ne haljunk meg túl hamar.

Reggel hatkor kelés, (pénteken) Höllenthal üres. Falba nem vittünk semmit, csak kallert... vizet, hidegruhát, hülyeséget, bátorságot lent hagytuk... de ez utóbbi csak kesőbb derült ki.

Az út eleje vidám és szép, semmi gáz. Az áthajlás genyó, fogások síkosak (nem volt zia sem) és olyan kitett, amilyet még nem éltem. Az első alkalom volt, hogy egy százast lehetett volna esni súrlódások nélkül... ami egy kapcsolatban jó, sziklamászásban meg parás. Valami módon, nem kevés A0-ával feljutottunk. Az áthajlós hosszban volt bent hagyva két friend, Lackó kiszedte az egyiket, a másikkal meg vagy fél órat küzdött, de az még ott van. Cserébe annyira kimerült, hogy az 5+ már túl sok lett neki... kitettség, para, de csoda mód szépséges.

Tetején megbeszéltük, hogy megváltozott a véleményünk. Ha egy út kitett, akkor is remeg az ember lába, ha egy ragasztott nittben lóg. Extrém szép kilátó van ottan... de örültünk, hogy föld van a lábunk alatt, es nem levegő. Ez a helyes elhelyezkedése a világnak. Levegő legyen fent, szikla meg alant... mi meg közte.

Megjutalmaztuk magunkat sörökkel, meg minden földi jóval... ereszkedni sem ereszkedtünk, inkább némi dzsungelharc után rátértünk a túrista útra...

Tanulságok

• Atyuka buzi, hiszen a múlt évben azt mondta, hogy fel tudunk rá menni... igazából most sem tudtunk, csak sikerült, de ez nem ugyanaz
• Még többet kell gyakorolni
• Kitettség félelmet kelt...
• Nappal alszunk, éjszaka vadászunk, a sötétség a mi barátunk... Karak, Karak... mi volt a harmadik?
• Ja, és ez jó lesz majd szintfelmérőnek később is. Jövőre bepróbáljuk megint, ismét kiszedjük a maradék friendeket, és (reméljük) látszik majd a feljődés.

6. Himmelsleiter

Pihenés után reggel frissen és üdén. Korán. Megint hatkor keltünk, hogy ne legyen tömeg, de már üvöltöttek a falban, szerencsére nem ebben az útban, és szerintem jöttek utánunk is, minden esetre nem láttunk senkit 30 méternél közelebb.

Az út csodás, de ez sincsen túlbiztosítva. Azért voltak itt is A0-ák, de ügyesek voltunk. Vizet, meleg ruhát ide sem hoztunk. Hátizsákot sem... Az utolsó két kötélhosszat kiváltottuk a Rudi utolsó útjával, ez egy 6- os kötélhossz... kb 30 méteren át következetesen ugyanolyan nehéz lépések és fogások követték egymást, gyönyörű faldarab, meghalás milyen szép. Vigyorogva értünk föl mindeketten belőle.

Lemenetnél eső... Ekkor indult felfelé a tömeg... a hülyék. Mi 20 perc alatt döntöttünk, hogy irány haza, mert jön a rossz idő. Este fél kilencre itthon is voltunk.

Tanulságok

• Lackóval jó mászni, valszeg velem is
• Meg kéne célozni a 7- os kategóriát, hogy menjen szépen a hármas-négyes utak silány biztosítás melletti kimászása

r