Pünkösdi zsombolyászó hétvége - Trieszt karszt, Olaszország, 2007. május 26-28.

Hát a Pünkösdi hétvége eljövetett és a nagy érdeklődésre való tekintettel megtartattatott. Résztvevők:

• Borzsák Kamilla
• Rojtos Norbert
• Pataki Róbert
• Egri László
• Králl Péter
• Farkas Géza
• Markó Gábor

4 köteles baggel és a személyes poggyászokkal együtt öten gémberedtünk egy piros Astrában, mindezt persze egy felelőtlen vezetői döntés miatt. Ilyenkor bezzeg senki nem rohad a TV előtt, hogy eképp lázadjon a széndioxidőrület ellen.

Kammerral a Tárnoki pihenőnél találkozva szétdobtuk két autóra a cuccokat, amik megkönnyebbülve terpeszkedtek szét az új egységekben. Balatonnál a Rojtos trombitással 7 főre egészültünk ki, majd kis pihenő után megcéloztuk a trieszti karsztfennsíkot: Gázfröccs és zúzás! Jól bevált régi csövezőhelyünket felkutatva az elhasznált kotonok és a szaros WC papírok között elfoglaltuk ideiglenes szállásunkat. Reggel kis zúgolódás a kevésre mért alvásadagok miatt... Ám a sietségnek oka volt: pontos tervezőmunkával felosztottuk a fennsík barlangjait a túránkhoz szegődő 3 autónyi BEAC és a maroknyi Bakonyi Betyár horda között.

Szombaton a Samatorza nevű barlangot szerelte be nekünk Pé Lob. A barlang tulajdonképpen két hosszú aknából áll, amit egy kisebb fajta haláltörmelékes lépcsőház köt össze. A házmester nem sűrűn takarított és ezért a legnagyobb óvatosság szükségeltetett a kötélen való közlekedésnél. Az óvatlan csülök, ha kipergetett a falból egy-egy kis követ, a több tíz méteres magasság süvítő puskagolyóvá változtatta, amely az akna aljára meteorittá vált és csapódott be. A barlang szájától egy kőfallal arrébb egy kertben ráleltünk az új otthonunkra. A kényelmesen elkezdett költözködésünket és főzőcskézésünket kényelmetlen kapkodássá változtatta egy fekete felhőpamacs. A pamacs megnyílt felettünk és pár óráig kopogtatott mindenkinek az otthonánál. A kéretlen vendég Géza sátrába be is jutott és élt vidám szociális életet.

Másnapra ismét barlanglátogatást tartogatott a program, amit egy kiváló milánói tésztával előlegeztünk meg. A kiválóságát egyesek vitatják, mások megerősítik. Egy biztos: a hús nem volt hajléktalanból!
A Noé barlang szája arról ismerszik meg, hogy nagy. A nagy száj önmagában kevés, ha nem párosul hozzá a hatalmas felszakadozott terem. E kettő ötvözete igazi térélményt nyújt a vertikál direkt pályán. Az ember, ha ereszkedés közben lenéz, az alant kolbászolókat csak kis pontokként látja. Feléhez érkezve pedig még mindig kis pontok az emberek, annak ellenére mondom mindezt, hogy Géza korántsem tekinthető egy elhanyagolható kis pontnak.
Beértek minket a Bakonyi Betyárok. Gyors tapasztalatcsere után hosszú várakozás a részükről. A barlang végeztével nekik adtuk át a terepet, bár egy újabb pamacs nem sok jóval kecsegtett.

Ezután enyhe zúgolódás következett a további barlangozást illetően, amit gyorsan tett követett. Egy autó lezúzott Triesztbe kocsmázni. A mi részlegünk a Buzukiban hallgatta hogyan osztja egymást Leander és Fischer. Majd 2 órányi várakozás után a pamacs gyengülni látszott és Laccal nekivágtunk a VG822-es barlangnak, amit a BEAC szerelt be a Cristalli helyett. Egy SMS-ben elküldött GPS koordinátán kívül semmit nem tudtunk róla. KP GPS-e víz alatt nem működik, így a kocsiban maradt vele, hogy ügyeljen a szárazságára. Indokolt is volt ez a döntés, mert kegyetlen zuhé jött utána több hullámban. Azért KP felrakott minket egy hozzávetőleges pályára és elindultunk slószban, overállban, klappban-frakkban a biztosnak vélt ösvényen. Hát igazi "ismerd meg Bristie falu környékét" túra volt.
Bár a barlangot nem ismertük meg, a környék szép volt. Miután már a műnyulam is igazán átázott, nem zavart az eső kellemetlen furakodása sem. Egy darabka mediterrán volt: hangulatos cserszömörcés, kis növésű öreg tölgyek és szárazon rakott kőkerítések. Tökéletesen átázva visszaevett bennünket a fene az autóhoz. A többiek is megérkeztek és elindultunk a hétfői túracélponthoz, közben szállás és vízvevőhely után kutattunk. Csakhamar mindkettő meglett. Az utóbbi egy elhagyatott épület esővédett terasza volt. A homlokzaton lekopott "Rist..ante" felirat utalt régi funkciójára. A már kívül-belül elázott Lacc a kényelmünkről is gondoskodott: az emeletről régi, ótvaros ágybetéteket ráncigált le és elkezdődött az igazi PF hedonizmus...

Elérkezett a hosszú hétvége utolsó napja: Pünkösd hétfő. Az Elmo volt a napi program. Gyönyörűséges 80-as kút. Az amúgy színházi sötétbe burkolódzó teremből az akna aljába leérő fény közvetlenül megvilágította és ünnepélyesen kiemelte a frissen érkezőket. A nagyobbacska termet gazdagon megpakolták cseppkövekkel és kisebb mészkőcsodákkal.

Most jönne a zárszó illetve a tanulságok levonása, ha a szigorú struktúrát követnénk. Tanulság nem sok van, de amin nagyon el kéne gondolkodni:

• Barlangot keresni a karsztfennsíkon rossz térképpel, GPS nélkül olyan, mint vibrátort szopogatni. Ha művelik is ezt páran, nem lehet túl kellemes. (de az, kp)
• Barlangászni akkor jó, ha a társak kellemes emberek, és jó velük lenni.
• Géza megismerte, hogy a barlangászat nem csak a csütyizésből áll, mert "van más odu is e világon".
• Én megtudtam, hogy túrát szervezni van olyan fáradságos, mint egy 90-es akna felmászásban.
• Továbbá a frissen vásárolt köteleinknek bemutattuk, hogy a közeljövőben mi is lesz a feladatuk. Remélhetőleg lesz bőven!

Gábor