Falmászás Isztrián, Szlovénia, 2010. október 15 - 15.

Azt érzem, azért ezzel tartozom a köznek.

Na tehát. Néminemű bizonytalankodás az időben után elhatározódott az út, aztán megváltozott, majd még egyszer, közben fluktuáltak a tagok, ki ki ment, amerre látott, én erélytelen szervező voltam, Atyuka meg kiváló aknaásó... így a végén nem a Triglavra mentünk, nem a Tátrába, nem a Dachsteinre... hanem Isztriára, Szlovéniaba.

Nem hegyet mászni mentünk, magasban gyalogolni és szívni a hűvös levegőt, hanem patkánykodni a tilosban kempingezés miatt, egy helyre kis sziklfalra mászni. Info itt, a kepeket meg ugy is megtalalja, akit erdekel: http://www.planetmountain.com/english/rock/crags/falesia.html?idfalesia=094

A végeredmeny az lett, hogy négyen, Atyu, Ildi, Laci, én elmentünk a genyóautóval pénteken reggel a ojjettumhoz, ami egy karsztplató széle, okosan megerodálva függőleges szerű falacskával, ami hosszú. Az eredeti (x-dik) terv szerint egy másik helyre mentünk volna, de ott nem volt olyan út, amiben a Lackóval az ereszkedésen kivül nagyott tudtunk volna hasítani, szóval még mi sem voltunk egyszerűek.

A fal nemtom milyen széles, százas nagyságrendben sorjáznak egymás mellett az utak, mondjuk úgy UIAA IV+ -tól fölfelé. A parkolótól 10 perc se nem nincsen gyalog, ennek megfelelően pénteken nem, de szombaton már volt is ott annyi ember, hogy nem azt csinaltuk csak, amihez a kedvünk volt. Ennek ellenére egyáltalán nem éreztem azt a tömegnyomort, mint amit Oszolyon egy kicsit is kedvező időjárásban él át az ember. Szóval volt két kötél, két páros, sok köztes (sportutak) sütött is a nap, nem volt bajunk.

Amit itthagytunk, az a Köcsög kobakja volt, mert már régen mászott, és elfeledte, hogy mi kell ehhez a sporthoz. Én a fejlámpámba nem vittem az elemet, mert azt még eddig nem felejtettem el, és ezért nem jutott az eszembe, a masik kettőnél meg volt minden, még a jövő hét is.

Péntek este megaludtunk a parkoló mellett egy kicsi vízmű mögött a lejtős fűben, ahol nyomasztóan haladtak felénk a meztelencsigák, és bár nem történt attrocitás, annyi gáz azért volt, hogy a terep lejtett, és időnként vissza kellett mászni a polifoamra.

Szombaton meg az előző napi bemelegítést továbblépve olyanokat is másztunk, amiket már nem kellett volna. Újra elértem azt az állapotot, amikor leereszkedve még percekig őzikezett a lábam a félelemtől. Este meg jól hazajöttünk, mert vasárnapra esőt mondtak, és Atyukában a szint nem veszett el, csak átalakult, Ildi meg már sosem juthat el a Skocjanba, mert sose megy arra cél nélkül.
Megszületett a Húskampó nevű út terve (alma), mert hogy akkor jó, ha fáj, de fájt így is pont eléggé... kinek kinek hol.

Gyakorlatilag másfél nap sziklamász volt. Jó emberekkel, szép időben, gyönyörű sportmászó-helyen. Igazábol nem kellett több. Jöhet a tél! :)

r